Durva drúz–beduin leszámolás zajlik Szíriában – de mit keres már megint ott Izrael?

2025 nyara forróbb a Közel-Keelten, mint bárki gondolta volna, én nemcsak meteorológiai értelemben. A Szíria déli részén fekvő Szúvajda tartományban kirobbant fegyveres összecsapások valóságos politikai tűzfészekké váltak, amelyek messze túlmutattak a helyi konfliktusokon. 

A fordulópontot azonban nem ez jelentette, hanem Izrael beavatkozása, amely bombázásokat hajtott végre Damaszkuszban, azzal az indokkal, hogy a drúzok védelmében lépett fel.

Szíriában többnyire semleges pozíciót foglaltak el a 2011 utáni polgárháború idején, de ez nem jelentett teljes passzivitást: helyi védelmi milíciákat szerveztek, mint az Al-Jabal Brigád és a Szúvajda Katonai Tanács. Ezek az egységek lényegében a tartomány autonómiáját védtek minden külső beavatkozással szemben. A drúzok több száz éve jelen vannak a területen, identitásuk nemzetállamok feletti, ez a közösség most geopolitikai tét lett.

A 2025. júliusi harcok látszólag egy drúz és egy beduin milícia közötti helyi konfliktussal kezdődtek. Azonban hamar kiderült, hogy a Sziriai Átmeneti Kormány által támogatott beduin fegyveresek jelentős haderőt koncentráltak Szúvajda környékére, és összehangolt támadásokat indítottak drúz állások ellen. Ezekre válaszul a helyi drúz milíciák mozgósították teljes védelmi kapacitásukat, de a helyzet végül elérte a szíriai rezsim ingerküzöbét is. 

A harcokban több száz ember vesztette életét, és több mint 100 ezren kénytelenek voltak elhagyni otthonaikat. A humanitárius válság mellett a geopolitikai feszültség is fokozódott, hiszen Izrael nem maradt tétlen. A zsidó államban jelentős drúz közösség él, akik polgári jogokkal bírnak, sőt sokan szolgálnak az izraeli haderőkben is. A belpolitikai nyomás, valamint a határhoz közeli konfliktus kockázata arra késztette Netanjahu kormányát, hogy katonai erőt vessen be.

A hivatalos izraeli narratíva szerint a drúz testvérközösség védelméről volt szó, ugyanakkor a valódi motiváció valószínűleg sokkal komplexebb: egyfelől a közvetlen biztonsági fenyegetések elhárítása, másfelől egyfajta üzenet küldése mind Szíriának, mind Iránnak: Izrael nem fogad el semmilyen fegyveres jelenlétet a határ menti zónákban.

A nemzetközi reakciók nem késett: az Egyesült Államok hivatalosan nem támogatta az izraeli lépést, habár megértését fejezte ki a drúz közösség helyzetével kapcsolatban. Jordánia és Törökország kulcsszerepet játszott a fegyverszünet kialkudásában, amely végül július 19-20-ra ideiglenesen helyreállított valamiféle nyugalmat a térségben. A tűzszünet része volt a beduin fegyveresek kivonása, a drúz milíciák visszavonása meghatározott zónákba, valamint a humanitárius segélyszállítások biztosítása.

Ugyanakkor a helyzet törékeny maradt. A drúzok egy része ügyelte, hogy a szíriai rezsim visszavonul-e valóban, vagy csupán időt nyer egy újabb katonai fellépéshez. 

Ezzel a drúz kérdés Izrael és Szíria közötti konfliktus egyik új metszetévé vált. Egyfajta „szent védelem” narratíváját alkották meg, amely a belpolitikai támogatottság növelésére is alkalmas volt Izraelben.

A konfliktus azonban nem csupán katonai vagy geopolitikai: a drúz identitás, amely számára a lojalitás nem államhoz, hanem közösséghez kötődik, nem illeszkedik a nemzetállami logikákhoz. Ez a régó egyik sajátos öröksége, és egyben oka is annak, hogy a drúzok mindig is politikai játszmák tétjévé váltak. A mostani események is ezt igazolják: egy háborús konfliktus közepén a drúzok ismét pufferzónává lettek, akiknek a tragédiáját különböző államok saját stratégiájukhoz igazítva mesélik újra és újra.

A The Jerusalem Post szerint a világ figyelme szelektív: míg Gáza eseményei rendszeresen vezetik a híreket, Szíria: különösen a drúzok elleni erőszakos fellépés Szúvajdában, szinte észrevétlen marad. A július 11-én kirobbant összecsapások során több mint 1200-an haltak meg, brutális háborús bűnök történtek, de ezek csak akkor kerültek a New York Times címlapjára, amikor Izrael bombázni kezdte Damaszkuszt. 

A nemzetközi sajtó, az ENSZ és a jogvédő szervezetek is jóval többet foglalkoznak Izraellel, miközben Szíria tragédiáját normalizálták. A különbség nem csupán szerkesztői döntésekben gyökerezik, hanem abban, hogy a világ mit hajlandó észrevenni és mit választ tudatosan figyelmen kívül hagyni.

Tamir Wertzberger, a Tett és Védelem Liga (APL) külügyi igazgatója a Szíria déli részén kialakult tragikus események kapcsán hangsúlyozta: Izrael nemcsak saját állampolgárainak – zsidóknak és nem zsidóknak egyaránt – biztonságát tartja legfőbb prioritásának, hanem erkölcsi és történelmi kötelességét is teljesíti, amikor kiáll a drúz közösség mellett. Mint fogalmazott,

a drúz hagyomány szerint Jethro, Mózes apósa – aki a zsidó vallásban is prófétaként szerepel – közös sorsot alapozott meg népeik között. Ennek a sorsközösségnek a modern újraértelmezése volt, amikor a drúzok Izrael megalakulásakor fegyvert fogtak és az állam oldalán harcoltak.

Izrael épp ezért nemcsak szimbolikusan, hanem konkrét tettek szintjén is felelősséget érez, amikor a szíriai drúzokat brutális támadások érik – jelen esetben egy dzsihadista természetű szíriai rezsim részéről.

Wertzberger kiemelte: miközben a nemzetközi közösség hevesen reagál minden izraeli katonai műveletre, addig teljes hallgatásba burkolózik, ha a drúz kisebbséget mészárolják le. Az ártatlan civilek ellen elkövetett borzalmak sem váltottak ki érdemi nemzetközi választ, sőt – egyes hangok inkább Izraelt kritizálták, amiért beavatkozott. Ez a kettős mérce, a morális következetlenség és a geopolitikai cinizmus újabb példája.

 – hangsúlyozta Wertzberger. Szerinte az izraeli beavatkozás nem pusztán stratégiai gesztus, hanem egy olyan erkölcsi minimum, amely minden olyan államot kellene jellemezzen, amely nem feledkezik meg a valódi szövetségeseiről.

Nyitókép: OMAR HAJ KADOUR / AFP

Egy rövid összefoglaló a történtekről itt nézhető meg: